Mosolyod

Nagy Szent II. János Pál pápa

(Szent Karol Józef  Wojtyła)

/1920-2005/

Kép forrása:

https://www.facebook.com/PCross83/

Mosolyod, mely szívből fakad,
Aranyozza be arcodat!
Mosolyod nem kerül pénzbe,
Mégis sokat ér testvéred szemében.
Gazdagítja azt, aki kapja,
S nem lesz szegényebb az sem, aki adja.
Pillanatig tart csupán,
De örök nyomot hagy maga után.
Senki sem oly gazdag,
Hogy nélkülözni tudná,
És senki sem oly szegény,
Hogy meg nem érdemelné.
Az igaz barátság látható jele,
Hintsd be a világot egészen vele.
Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak,
Bátorság a csüggedőnek,
Vigasztalás a szomorkodónak.
Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,
De semmiért meg nem vásárolható.
Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,
Mert csak abban a percben van értéke,
Amelyben arcodon megjelen’.
És, ha ezután olyannal találkozol,
Aki nem sugározza a várt mosolyt,
Légy nagylelkű, s a magadét add,
Mert senkinek sincs nagyobb szüksége mosolyra,
Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja.

Szöveg forrása: http://www.magyarkurir.hu/hirek/ii-janos-pal-papa-viragoskertje-aprilis-24-20140423142108/

Jónak lenni jó 2014 - Bud Spencer

Carlo Pedersoli, közismertebb nevén Bud Spencer
(1929-2016),
Buddy szerepében az Aranyeső Yuccában (1981)
 c. filmben.
(rendező: Michele Lupo, zene: Ennio Morricone)
Kép forrása/ Source of the photo/
Fonte della fotografia:
www.facebook.com/budspencerofficial

„A hit számomra egy szükség. Szükségem van rá a mindennapokban, és nemcsak azért, mert a szüleim azt mondták, hogy »Fiam, légy hívő«, hanem azért, mert ez ad értelmet az életemnek. Nélküle csupán állati ösztöneim lennének, és nem lennék az, aki vagyok. Se sportoló, se színész, se ember.”

Dalai Lama al XIV-lea: Paradoxul vremurilor noastre

Dalai Lama al XIV-lea
(Tenzin Gyatso)
Sursa imaginii:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Dalai_l%C3%A1ma

Paradoxul vremurilor noastre este că avem clădiri mai mari, dar temperamente mai mici; autostrăzi mai largi, dar minţi mai înguste, cheltuim mai mult, dar avem mai puţin; cumpărăm mai mult, dar ne bucurăm mai puţin.

Avem case mai mari şi familii mai mici, mai multe facilităţi, dar mai puţin timp, avem mai multe diplome, dar mai puţină înţelepciune, mai multe cunostinţe, dar mai puţină logică, mai multi experţi, dar mai multe probleme, mai multă medicină, dar mai puţină sănătate.

Bem prea mult, fumăm prea mult, cheltuim prea nesăbuit, râdem prea puţin, conducem prea repede, ne supărăm prea repede, ne culcăm prea târziu, ne sculăm prea obosiţi, citim prea rar, ne uităm prea mult la televizor şi medităm prea rar.

Ne-am multiplicat averile, dar am redus propriile noastre valori. Vorbim prea mult, iubim prea rar si urâm prea des. Am învăţat cum să trăim, dar nu cum este o viată, am adăugat ani la viaţă şi nu viaţă la ani.

Noi am facut drumul până la lună şi înapoi, dar avem probleme când traversăm strada pentru a-l întâlni pe noul vecin. Am cucerit spaţiul cosmic, dar nu şi spaţiul nostru interior, am făcut lucruri mai mari, dar nu lucruri mai bune.

Am curăţat aerul, dar ne-am poluat sufletul, am divizat atomul, dar nu şi prejudecăţile noastre.

Scriem mai mult, dar învăţăm mai puţin, ne-am propus mai mult, dar realizăm mai puţine. Am învăţat să ne grăbim dar nu şi să aşteptăm, avem venituri mai mari dar morală mai puţină, avem mai multe alimente dar linişte mai puţină, am construit mai multe calculatoare pentru a deţine mai multe informaţii şi a produce mai multe copii ca niciodată, dar comunicăm mai puţin; am devenit mult mai interesaţi de cantitate şi nu de calitate.

Acestea sunt vremurile fast-food-urilor şi ale digestiei lente; bărbaţii sunt înalţi dar au caractere mici; ne interesează profiturile rapide şi relaţiile superficiale. Acestea sunt vremurile păcii mondiale în care există războaie interne; avem mai mult timp liber, dar mai puţină distracţie, avem mai multe tipuri de alimente, dar mai puţină hrană.

Acestea sunt zilele în care avem câte două salarii, dar avem mai multe divorţuri, avem case mai frumoase, dar cămine destrămate. Acestea sunt zilele excursiilor rapide, a scutecelor de unică folosinţă, a aruncării la gunoi a moralităţii, a pierderii nopţilor, a trupurilor supraponderale şi ale medicamentelor bune la toate, de la bucurie la linişte dar si care ucid.

Există momente când oferim mai mult spectacol dar nu avem nimic în depozite, există un timp în care tehnologia ţi-a adus această scrisoare şi un timp în care poţi alege fie pentru a face diferenţa, fie pentru a atinge tasta …“delete” (şterge) …

Sursa textului: http://gandeste.org/general/paradoxul-vremurilor-noastre%E2%80%A6/22565

Way of the Cross - Seventh station

Mario Girotti alias Terence Hill as Pietro (Un passo dal cielo),
on his character's personal Way of the Cross (S01 E12-  La lacrima del gigante)
Source of the photo: https://www.facebook.com/TerenceHilltelefilm2000oggi/

Seventh station: Jesus falls for the second time

“The tradition that Jesus fell three times beneath the weight of the Cross evokes the fall of Adam – the state of fallen humanity – and the mystery of Jesus’ own sharing in our fall. Throughout history the fall of man constantly takes on new forms. In his First Letter, Saint John speaks of a threefold fall: lust of the flesh, lust of the eyes and the pride of life. He thus interprets the fall of man and humanity against the backdrop of the vices of his own time, with all its excesses and perversions. But we can also think, in more recent times, of how a Christianity which has grown weary of faith has abandoned the Lord: the great ideologies, and the banal existence of those who, no longer believing in anything, simply drift through life, have built a new and worse paganism, which in its attempt to do away with God once and for all, have ended up doing away with man. And so man lies fallen in the dust. The Lord bears this burden and falls, over and over again, in order to meet us. He gazes on us, he touches our hearts; he falls in order to raise us up.”

(Joseph Ratzinger’s Way of the Cross meditation, Colosseum, 2005)

Source of the text:
http://www.vatican.va/news_services/liturgy/2005/documents/ns_lit_doc_20050325_via-crucis_en.html

Keresztút - VII. állomás

Mario Girotti, közismertebb nevén Terence Hill, Pietro szerepében (Un passo dal cielo/ Alpesi őrjárat), aki a személyes keresztútját járja. (01É 12R - La lacrima del gigante/ Az óriás könnycseppje)
Fénykép forrása/Source of the photo: https://www.facebook.com/TerenceHilltelefilm2000oggi/

VII. állomás: Jézus másodszor esik el a kereszt alatt

„Jézus háromszori esésének és a kereszt súlyának áthagyományozott történetében Ádám bukásának, önnön emberi elesettségünknek dimenzióit és Jézus elesettségünkbe való alászállásának titkát magyarázza. Az ember elesése a történelem során mindig új formákat ölt. Szent János első levelében az ember háromszoros bukásáról szól: a test kívánságáról, a szem kívánságáról és az élet kevélységéről. Ezt ő kora bűnének s a bűn kilengésének és elfajulásainak hátteréből az ember és az emberiség bukására vonatkoztatja. Azonban gondolhatunk a későbbi történelemre is – arra, ahogy a kereszténység, belefáradva a hitbe, elhagyja az Urat: a nagy ideológiák és azok banális létezése, akik semmiben sem hisznek, és akik csak sodródnak az életben, egy új, rosszabb pogányságot épített, amely kísérletet téve Isten végérvényes kiutasítására, végül magától az embertől szabadult meg. Az ember pedig a porban hever. Az Úr hordozza ezt a súlyt, és elesik, és elesik, hogy hozzánk jöjjön; ránk tekint, hogy szívünk újra felébredjen; elesik, hogy minket fölemeljen.”

(Joseph Ratzinger 2005-ös colosseumbeli keresztúti elmélkedése)

A szöveg forrása: http://sasgondolat.blogspot.com/2011/04/keresztut-vii-stacio-jezus-masodszor.html

Munkában a szegények orvosa

„Az elsődleges célunk ebben az életben, hogy másoknak segítsünk. Ha pedig nem tudsz segíteni nekik, legalább ne bántsd őket.” (XIV. Dalai Láma)

dr. Eőry Ajándok
természetgyógyász,
a kínai orvoslás magyarországi szakértője,
a Magyar Máltai Szeretetszolgálat önkéntes orvosa
Fénykép forrása:
http://gyorgytea.hu/amikor-bukkszentkereszt-megtelik-vendegekkel-viii-gyogynovenynapok

Henri Boulad SJ: A megváltás dicsérete

Henri Boulad SJ
szír eredetű egyiptomi jezsuita,
az egyiptomi Caritas társalapítója, és vezetője,
több kötet szerzője
Fénykép forrása: http://www.magyarkurir.hu/hirek/henri-boulad-interju

MERT HISZEM
Hogy az ember eredendően jó. Jobb annál, mint amit tesz. Igazabb annál, mint amit mond. Finomabb annál, mint aminek látszik.
Hiszem,
Hogy az ember szíve mélyén nincs más, mint szeretet. Nincs más, mint gyengédség, jóság, megbocsátás, nyitottság és hódolat.
Hiszem,
hogy saját jóságának megismerése az embert e jóság megvalósítására vezeti.
Hiszem,
Hogy egy nap a gonosz és rombolás, a háború és a vérontás eltűnik és megsemmisül.
Hiszem,
Hogy egy nap minden ember jóllakik majd a kenyérrel és szeretettel.
Hiszek
egy teljesen más világban.
Egy megújult, átalakult és újraformált világban.
Hiszem,
hogy ez az új világ bennünk növekszik napról napra, mert már itt van velünk.
Hiszem,
hogy a szeretet kicsiny magja
előbb-utóbb hatalmas fává növekszik bennünk.
Hiszem,
hogy az új emberbe vetett remény létrehozza és megszüli az embert, hogy a jobb világba vetett hit felépíti és megteremti a jobb világot.
Hiszem,
hogy a béke lehetséges
a háborún, a bosszún a gyűlöleten és erőszakon és minden borzalmon túl is.
Hiszem,
hogy egy nap kardból ekevasat,
Az éles pengéből sarlót kovácsolnak.
Hiszem,
hogy túljutunk a gyűlöleten, és nem lesz többé háború.
Hiszem,
hogy a gonosz nem egy fátum, nem balsors, és nem a végzetünk.
Hiszem,
hogy igaz voltunk ereje legyőzi a gonoszságot és a szeretet győzedelmeskedik.
Hiszem,
hogy egy nap
a farkas és a bárány együtt lakik majd,
a leopárd együtt alszik majd a csecsemővel.
Hiszem,
hogy egy nap minden nép fia úgy él majd együtt, mint fivér és nővér,
az emberiség egy családdá lesz.
Hiszem,
hogy egy nap a határok eltűnnek,
az ellenségek megölelik egymást,
egy tálból falatoznak, és egy kupából isznak.
Hiszem,
hogy egy nap megrendezzük azt a hatalmas lakomát,
melyben az emberiség örökre osztozkodni fog.
Hiszem,
hogy egy nap keresztények, muzulmánok és zsidók, buddhisták és hinduk,
feketék, fehérek, vörösek és sárgák szivárvánnyá lesznek,
mely beragyogja az utolsó éjszaka hajnalának egét.
Hiszem,
hogy mindez akkor kezdődött,
amikor a Teljességgel erős, teljesen tehetetlenné, törékennyé és kiszolgáltatottá lett.
Hiszem,
hogy mindez akkor kezdődött,
amikor a Magasságos lehajolt és kicsinnyé lett, azért, hogy elérje az ember szívét.
Hiszem,
hogy mindez egy éjszaka, egy elhagyatott útszélen kezdődött EGY KISGYERMEKKEL.

Forrás: http://jezusszive.jezsuita.hu/index.php/szivhang/299-2013-advent
http://nava.hu/id/2081384/