 |
Pope Saint John Paul II. the Great
(Saint Karol Józef Wojtyła)
/1920-2005/
Photo credit:
|
(HU) „Milyen örvendetes és bátorító ezért, amikor a társadalomban, ahol sokan Isten és remény nélkül élnek, olyanokkal találkozunk, akiket – Szent Pál kifejezésével – »ugyanaz a Lélek itatott át« [vö. 1 Kor. 12, 13]. Ez az örvendetes lelki közösség és kölcsönös megbecsülés éles ellentétben áll azzal az ellenszenvvel, amelyet különböző keresztény közösségek tagjai olykor más keresztényekkel szemben mutatnak. Ismerem azoknak a prédikátoroknak szomorú történetét, akiket gályarabságra ítéltek, s akiknek emléke elevenen él ebben a gyülekezetben. Sok ilyen tragikus eseményt idézhet föl emlékezetünk. Manapság az ilyesmi elképzelhetetlen volna. Mostani együttlétünk célja is az, hogy megerősödjünk a kölcsönös megbecsülésben és testvéri szeretetben.”
(EN) “How joyful and encouraging it is therefore when, in a society which includes many who are without God and without hope, we meet those with whom, to paraphrase Saint Paul, we are »drinking of the same Spirit« [cf. 1 Cor. 12:13]. This joyful empathy and esteem for one another contrasts sharply with the antipathy which members of the various Christian communities have sometimes displayed towards other Christians. I am aware of the sad history of the preachers who were condemned to imprisonment and forced labour on the galleys, and whose fate is recalled here in this church. Other tragic events also come to mind. Today, such things are unthinkable. It is our present task to make even more progress in reciprocal esteem and fraternal love.”
(IT) „Com’è gioioso e incoraggiante pertanto, quando in una società che comprende molti che sono senza Dio e senza fede, incontriamo coloro con i quali, parafrasando San Paolo, »tutti ci siamo abbeverati a un solo Spirito« [cf. 1 Cor 12, 13]. Questa gioiosa generosità e stima gli uni per gli altri è in netto contrasto con l’antipatia che i membri delle varie comunità cristiane hanno talvolta dimostrato verso gli altri cristiani. Sono conscio della triste storia dei predicatori che furono condannati alla prigionia e ai lavori forzati sulle galere, e la cui sorte viene rievocata in questa Chiesa. Altri avvenimenti tragici vengono alla mente. Oggi tali cose sono impensabili. È nostro compito adesso fare ancora più progressi nella stima reciproca e nell’amore fraterno.”
(Debrecen, 18. 08. 1991. 08. 18.)
