2016. április 24., vasárnap

Keresztút - VII. állomás

Mario Girotti, közismertebb nevén Terence Hill, Pietro szerepében (Un passo dal cielo/ Alpesi őrjárat), aki a személyes keresztútját járja. (01É 12R - La lacrima del gigante/ Az óriás könnycseppje)
Fénykép forrása/Source of the photo: https://www.facebook.com/TerenceHilltelefilm2000oggi/
VII. állomás: Jézus másodszor esik el a kereszt alatt

Jézus háromszori esésének és a kereszt súlyának áthagyományozott történetében Ádám bukásának, önnön emberi elesettségünknek dimenzióit és Jézus elesettségünkbe való alászállásának titkát magyarázza. Az ember elesése a történelem során mindig új formákat ölt. Szent János első levelében az ember háromszoros bukásáról szól: a test kívánságáról, a szem kívánságáról és az élet kevélységéről. Ezt ő kora bűnének s a bűn kilengésének és elfajulásainak hátteréből az ember és az emberiség bukására vonatkoztatja. Azonban gondolhatunk a későbbi történelemre is – arra, ahogy a kereszténység, belefáradva a hitbe, elhagyja az Urat: a nagy ideológiák és azok banális létezése, akik semmiben sem hisznek, és akik csak sodródnak az életben, egy új, rosszabb pogányságot épített, amely kísérletet téve Isten végérvényes kiutasítására, végül magától az embertől szabadult meg. Az ember pedig a porban hever. Az Úr hordozza ezt a súlyt, és elesik, és elesik, hogy hozzánk jöjjön; ránk tekint, hogy szívünk újra felébredjen; elesik, hogy minket fölemeljen.
(Joseph Ratzinger 2005-ös colosseumbeli keresztúti elmélkedése)

A szöveg forrása: http://sasgondolat.blogspot.com/2011/04/keresztut-vii-stacio-jezus-masodszor.html

2016. április 18., hétfő

Munkában a szegények orvosa

Az elsődleges célunk ebben az életben, hogy másoknak segítsünk. Ha pedig nem tudsz segíteni nekik, legalább ne bántsd őket.” (XIV. Dalai Láma)


dr. Eőry Ajándok
természetgyógyász,
a kínai orvoslás magyarországi szakértője,
a Magyar Máltai Szeretetszolgálat önkéntes orvosa
Fénykép forrása:
http://gyorgytea.hu/amikor-bukkszentkereszt-megtelik-vendegekkel-viii-gyogynovenynapok


Henri Boulad SJ: A megváltás dicsérete

Henri Boulad SJ
szír eredetű egyiptomi jezsuita,
az egyiptomi Caritas társalapítója, és vezetője,
több kötet szerzője
Fénykép forrása: http://www.magyarkurir.hu/hirek/henri-boulad-interju
MERT HISZEM
Hogy az ember eredendően jó. Jobb annál, mint amit tesz. Igazabb annál, mint amit mond. Finomabb annál, mint aminek látszik.
Hiszem,
Hogy az ember szíve mélyén nincs más, mint szeretet. Nincs más, mint gyengédség, jóság, megbocsátás, nyitottság és hódolat.
Hiszem,
hogy saját jóságának megismerése az embert e jóság megvalósítására vezeti.
Hiszem,
Hogy egy nap a gonosz és rombolás, a háború és a vérontás eltűnik és megsemmisül.
Hiszem,
Hogy egy nap minden ember jóllakik majd a kenyérrel és szeretettel.
Hiszek
egy teljesen más világban.
Egy megújult, átalakult és újraformált világban.
Hiszem,
hogy ez az új világ bennünk növekszik napról napra, mert már itt van velünk.
Hiszem,
hogy a szeretet kicsiny magja
előbb-utóbb hatalmas fává növekszik bennünk.
Hiszem,
hogy az új emberbe vetett remény létrehozza és megszüli az embert, hogy a jobb világba vetett hit felépíti és megteremti a jobb világot.
Hiszem,
hogy a béke lehetséges
a háborún, a bosszún a gyűlöleten és erőszakon és minden borzalmon túl is.
Hiszem,
hogy egy nap kardból ekevasat,
Az éles pengéből sarlót kovácsolnak.
Hiszem,
hogy túljutunk a gyűlöleten, és nem lesz többé háború.
Hiszem,
hogy a gonosz nem egy fátum, nem balsors, és nem a végzetünk.
Hiszem,
hogy igaz voltunk ereje legyőzi a gonoszságot és a szeretet győzedelmeskedik.
Hiszem,
hogy egy nap
a farkas és a bárány együtt lakik majd,
a leopárd együtt alszik majd a csecsemővel.
Hiszem,
hogy egy nap minden nép fia úgy él majd együtt, mint fivér és nővér,
az emberiség egy családdá lesz.
Hiszem,
hogy egy nap a határok eltűnnek,
az ellenségek megölelik egymást,
egy tálból falatoznak, és egy kupából isznak.
Hiszem,
hogy egy nap megrendezzük azt a hatalmas lakomát,
melyben az emberiség örökre osztozkodni fog.
Hiszem,
hogy egy nap keresztények, muzulmánok és zsidók, buddhisták és hinduk,
feketék, fehérek, vörösek és sárgák szivárvánnyá lesznek,
mely beragyogja az utolsó éjszaka hajnalának egét.
Hiszem,
hogy mindez akkor kezdődött,
amikor a Teljességgel erős, teljesen tehetetlenné, törékennyé és kiszolgáltatottá lett.
Hiszem,
hogy mindez akkor kezdődött,
amikor a Magasságos lehajolt és kicsinnyé lett, azért, hogy elérje az ember szívét.
Hiszem,
hogy mindez egy éjszaka, egy elhagyatott útszélen kezdődött EGY KISGYERMEKKEL.

Forrás: http://jezusszive.jezsuita.hu/index.php/szivhang/299-2013-advent
http://nava.hu/id/2081384/

2016. március 13., vasárnap

Reményik Sándor: Ne ítélj


Reményik Sándor/1890-1941/
erdélyi magyar költő.
Kép forrása:
http://mek.oszk.hu/01000/01052/html/
Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy minél halkabb legyek –
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,

De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.


2016. február 28., vasárnap

Ökuménia a szórványban

2016 február 10-én, hamvazószerdán, az Ökumenikus imahét alkalmából gyűltek össze helybeliek (és nemcsak) a nemeskidei református egyházközség gyülekezeti termében.
Nemeskide (röviden Kide) egy kis magyar zsákfalu a Szamosháton, mintegy 50 km-re található Kolozsvártól. Lakossága az utóbbi száz évben jelentősen megcsappant (az 1910-es népszámlálás 796 főt talált a településen, jelenleg száz alatt van az ottlakók száma).
Itt született Sipos Dávid, aki több kalotszegi szószéket is faragott, illetve a település plébánosa volt Nyírő József, aki később regényíróként vált híressé.


Vendég és házigazda áldásával zárult az esemény
Az ökumenikus istentiszteletet Nemeskide református lelkésze, a kolozsvári születésű Nagy Tibor-Sándor kezdte meg, majd Nt. Kovács Árpád kisbácsi plébános igehírdetése következett.
A felolvasott igét Mózes első könyvének tizenhetedik fejezetének első nyolc verse képezte.


Vendég és házigazda,
az istentisztelet után
Kovács Árpád az udvarhelyszéki Oroszhegyen született, 1983-ban szentelték pappá, és azóta Kerelőszentpálon, Kidében, Bonchidán, illetve a kolozsvári Szent Mihály-templomban teljesített szolgálatot. 2005-ben helyezték jelenlegi állomáshelyére, Kisbácsba, plébánosi beosztásba.

2016. február 8., hétfő

In memoriam Móra Ferenc

Móra Ferenc
/1879-1934/
regényíró, régész, múzeumigazgató,
a Szegedi Napló főszerkesztője
Kép forrása:
http://mult-kor.hu/cikk.php?id=5836
Móra Ferenc: Három Matyi

Szomorú kis iskola volt az a mienk, ahol én a betűvetést tanultam. Se ajtaja, se ablaka, ahogy a mese mondja. Azazhogy volt biz azon ablak, de csak akkora, hogy nem fért be rajta annak a bolondos napraforgónak a virágtányérja, amelyik előtte ágaskodott. Annál nagyobb volt az ajtó; máig is csudálom, hogy ki nem sétált rajta az egész iskolaszoba. S ezen az öreg ajtón akkora repedések voltak, hogy a tanító úrék macskája mindig azon ugrált be, ha a Bodri kutya meg akarta szabni a bundáját.
Ti persze azt gondoljátok, hogy én most csak mókázok mesemondó jókedvemben. Az ám, azóta nagyon sok esztendő megette egymást, de a tenyerem tán még ma is csupa seb a padfaragástól.
Nekünk magunknak kellett összeiszkábálni azt a padot, amelyiken ültünk. Összeállt két-két jó pajtás, s addig fúrt-faragott, míg meg nem volt a pad. Egyik végén ült az egyik gyerek, másikon a másik. Biz azon nem esett olyan kényelmes ülés, mint a mostanin, hanem azért mégis pingáltunk mink akkora f betűket, hogy alig fértek a palatáblára. Csak éppen a nyakravalójuk adott sok dolgot, azt sehogy se tudtuk jó helyre kötni. Bele is merültünk a nagy munkába úgy, hogy meg se hallottuk a kopogtatást a csupa hasadék ajtón. Csak akkor ütöttük fel a fejünket, mikor már a tanító úr előtt állt a jövevény. Mezítlábas, vékonydongájú, sápadt fiúcska. Csuda, hogy el nem vitte a szél, míg idáig ért.
- Mi kéne, ha vóna, öcsikém? - kérdezte a tanító úr.
- Iskolába szeretnék járni - suttogta félénken a gyerek.
- Miféle legényke vagy te? Mi szél hozott ebbe a mi falunkba?
- Se apám, se anyám. Egy falubeli rokonom hozott ide magához.
- Kicsoda az a rokon?
- Öreg Bános pék.
Öreg Bános pék volt a legágrólszakadtabb ember a falunkban, belőle űzött tréfát minden pajkos siheder.
- Hát neked mi a neved?
- Három Matyi.
Mesében se lehet ilyen furcsa nevet hallani. Tanító urunk is elmosolyogta magát, s föltette a nagy kerek pápaszemét, úgy vette szemügyre szegény Három Matyit.
- Egy Matyinak is kicsi vagy, fiam, hát még háromnak! Hol adjak én most egyszerre három embernek helyet az iskolában?
Egyszerre összebújtunk valamennyien, és csendesen morogtunk:
- Ide nem ül! Ide nem fér! Csináljon magának padot!
Három Matyi zavarodottan sütötte le a szemét, s forgatta a kezében konya kalapját.
- Tudod mit, fiam - mondta a tanító úr. - Telepedjél meg a kuckóban. Ott lesz csak a jó világ a télen.
Nagy boglyakemencéje volt az iskolánknak, annak a zuga lett a Három Matyi tanyája. Sose volt még kuckónak odavalóbb lakója. Világéletemben nem láttam gyámoltalanabb teremtést a mi Matyinknál.
Jókedvünket rajta tölthettük: soha annak szavát nem vehettük.
Annál többet vette a tanító úr. Karácsonyra Három Matyi volt a legjobb deák. Ha valami kérdést egyikünk se tudott: mondjad csak, Három Matyi! Ha mindnyájunknak megbicsaklott az esze a számtani példában: ugorj csak, Három Matyi! Ha írt, csupa gyöngyszem; ha leckét mondott, mint a vízfolyás.
Hanem egyszer annál csendesebb lett Három Matyi, még ha a tanító úr kérdezte is. Leckéjét ha fölmondta, csak makogott, hogy kín volt hallgatni. Mocskos, rendetlen az írása, hogy rossz volt nézni. Elhányta a betűket, hogy csak úgy kiabált egyik a másikért. Ha a tanító úr szólította, nem ugrott, mint a labda, hanem vánszorgott, mint egy törött szárnyú veréb.
- Mi bajod neked, Matyi fiam? - tudakolta tőle sokszor a tanító úr, megsimogatva beesett, sápadt orcáját.
- Nincs nekem semmi se - motyogta Matyi bágyadtan, s olyan fáradtan dőlt vissza a kuckóba, hogy szinte megsajnáltuk.
Nem haragudtunk már rá, hiszen nem volt már jobb deák ő se, mint mink. Nem dicsérte már a tanító úr se.
Szegény Matyi egyre fogyott, mint a megszegett kenyér. Egyszer megesett vele, hogy elaludt az iskolában, kezéből kiesett a könyv, s nem ébredt fel e zajra. Nekitámasztotta a fejét a kemencének, s úgy elszundikált, hogy csak arra ébredt fel, mikor a tanító úr megrázta a vállát.
- Kedves fiam, szedd össze a holmidat, és menj haza. Aki elalszik a könyve mellett, annak nincs semmi keresete az iskolában.
A fiú kivörösödött szemét a tanító úrra vetette, de nem szólt semmit. Összeszedte az egyet-mását, s könnybe lábadt szemmel kiment az iskolából.
Tanító urunk szomorúan nézett utána, aztán kedvetlenül járt le s fel az iskolában, kisvártatva pedig fölvette a kalapját.
- Gyerekek, legyetek csendben. Elmegyek Három Matyiékhoz.
Nem is volt nekünk kedvünk semmi dévajsághoz. Azon tanakodtunk, mi lesz most Három Matyival, mikor egyszerre csak visszajött a tanító úr, karján hozta Matyit, mint egy beteg galambot.
- Fiúk, álljatok fel! Tiszteljétek meg vele ezt a kis pajtástokat, aki különb hős, mint Kinizsi Pál volt. Kinizsi Pál erős férfi volt, a hadakozás neki játék. Három Matyi gyönge, mint a harmat, s ez a gyönge négy hét óta alig fogta le a szemét éjféltől reggelig. Négy hét óta beteg az öreg Bános pék, s azóta Három Matyi süti helyette a kenyeret. Fiaim, becsüljétek meg ezt a kis hőst! Melyiktek ad neki helyet maga mellett?
Talpra ugrott az egész osztály.
- Én is, én is!
Egész életemben büszke leszek rá, hogy Három Matyi mellettem választott helyet magának.


Forrás: Móra Ferenc: A körtemuzsika. Elbeszélések, mesék http://mek.oszk.hu/00900/00972/00972.htm

2016. február 5., péntek

Egy bohócdoktor mindennapjai

Videó: http://nava.hu/id/2410766/

Ugye, van ez az alaptétel, hogy mindenkiben ismerjük fel Jézust, még az elesettekben is.


Reitter Zsolt
 Dr. Tip-Top néven bohócdoktor a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítványnál,
a Bárka Egyesület elnöke
(Állókép a műsorból)
https://www.pirosorr.hu/alapitvany/bohocok/dr-tiptop/reitter-zsolt/#.VwDQWPl97IU