2016. február 28., vasárnap

Ökuménia a szórványban

2016 február 10-én, hamvazószerdán, az Ökumenikus imahét alkalmából gyűltek össze helybeliek (és nemcsak) a nemeskidei református egyházközség gyülekezeti termében.
Nemeskide (röviden Kide) egy kis magyar zsákfalu a Szamosháton, mintegy 50 km-re található Kolozsvártól. Lakossága az utóbbi száz évben jelentősen megcsappant (az 1910-es népszámlálás 796 főt talált a településen, jelenleg száz alatt van az ottlakók száma).
Itt született Sipos Dávid, aki több kalotszegi szószéket is faragott, illetve a település plébánosa volt Nyírő József, aki később regényíróként vált híressé.


Vendég és házigazda áldásával zárult az esemény
Az ökumenikus istentiszteletet Nemeskide református lelkésze, a kolozsvári születésű Nagy Tibor-Sándor kezdte meg, majd Nt. Kovács Árpád kisbácsi plébános igehírdetése következett.
A felolvasott igét Mózes első könyvének tizenhetedik fejezetének első nyolc verse képezte.


Vendég és házigazda,
az istentisztelet után
Kovács Árpád az udvarhelyszéki Oroszhegyen született, 1983-ban szentelték pappá, és azóta Kerelőszentpálon, Kidében, Bonchidán, illetve a kolozsvári Szent Mihály-templomban teljesített szolgálatot. 2005-ben helyezték jelenlegi állomáshelyére, Kisbácsba, plébánosi beosztásba.

2016. február 8., hétfő

In memoriam Móra Ferenc

Móra Ferenc
/1879-1934/
regényíró, régész, múzeumigazgató,
a Szegedi Napló főszerkesztője
Kép forrása:
http://mult-kor.hu/cikk.php?id=5836
Móra Ferenc: Három Matyi

Szomorú kis iskola volt az a mienk, ahol én a betűvetést tanultam. Se ajtaja, se ablaka, ahogy a mese mondja. Azazhogy volt biz azon ablak, de csak akkora, hogy nem fért be rajta annak a bolondos napraforgónak a virágtányérja, amelyik előtte ágaskodott. Annál nagyobb volt az ajtó; máig is csudálom, hogy ki nem sétált rajta az egész iskolaszoba. S ezen az öreg ajtón akkora repedések voltak, hogy a tanító úrék macskája mindig azon ugrált be, ha a Bodri kutya meg akarta szabni a bundáját.
Ti persze azt gondoljátok, hogy én most csak mókázok mesemondó jókedvemben. Az ám, azóta nagyon sok esztendő megette egymást, de a tenyerem tán még ma is csupa seb a padfaragástól.
Nekünk magunknak kellett összeiszkábálni azt a padot, amelyiken ültünk. Összeállt két-két jó pajtás, s addig fúrt-faragott, míg meg nem volt a pad. Egyik végén ült az egyik gyerek, másikon a másik. Biz azon nem esett olyan kényelmes ülés, mint a mostanin, hanem azért mégis pingáltunk mink akkora f betűket, hogy alig fértek a palatáblára. Csak éppen a nyakravalójuk adott sok dolgot, azt sehogy se tudtuk jó helyre kötni. Bele is merültünk a nagy munkába úgy, hogy meg se hallottuk a kopogtatást a csupa hasadék ajtón. Csak akkor ütöttük fel a fejünket, mikor már a tanító úr előtt állt a jövevény. Mezítlábas, vékonydongájú, sápadt fiúcska. Csuda, hogy el nem vitte a szél, míg idáig ért.
- Mi kéne, ha vóna, öcsikém? - kérdezte a tanító úr.
- Iskolába szeretnék járni - suttogta félénken a gyerek.
- Miféle legényke vagy te? Mi szél hozott ebbe a mi falunkba?
- Se apám, se anyám. Egy falubeli rokonom hozott ide magához.
- Kicsoda az a rokon?
- Öreg Bános pék.
Öreg Bános pék volt a legágrólszakadtabb ember a falunkban, belőle űzött tréfát minden pajkos siheder.
- Hát neked mi a neved?
- Három Matyi.
Mesében se lehet ilyen furcsa nevet hallani. Tanító urunk is elmosolyogta magát, s föltette a nagy kerek pápaszemét, úgy vette szemügyre szegény Három Matyit.
- Egy Matyinak is kicsi vagy, fiam, hát még háromnak! Hol adjak én most egyszerre három embernek helyet az iskolában?
Egyszerre összebújtunk valamennyien, és csendesen morogtunk:
- Ide nem ül! Ide nem fér! Csináljon magának padot!
Három Matyi zavarodottan sütötte le a szemét, s forgatta a kezében konya kalapját.
- Tudod mit, fiam - mondta a tanító úr. - Telepedjél meg a kuckóban. Ott lesz csak a jó világ a télen.
Nagy boglyakemencéje volt az iskolánknak, annak a zuga lett a Három Matyi tanyája. Sose volt még kuckónak odavalóbb lakója. Világéletemben nem láttam gyámoltalanabb teremtést a mi Matyinknál.
Jókedvünket rajta tölthettük: soha annak szavát nem vehettük.
Annál többet vette a tanító úr. Karácsonyra Három Matyi volt a legjobb deák. Ha valami kérdést egyikünk se tudott: mondjad csak, Három Matyi! Ha mindnyájunknak megbicsaklott az esze a számtani példában: ugorj csak, Három Matyi! Ha írt, csupa gyöngyszem; ha leckét mondott, mint a vízfolyás.
Hanem egyszer annál csendesebb lett Három Matyi, még ha a tanító úr kérdezte is. Leckéjét ha fölmondta, csak makogott, hogy kín volt hallgatni. Mocskos, rendetlen az írása, hogy rossz volt nézni. Elhányta a betűket, hogy csak úgy kiabált egyik a másikért. Ha a tanító úr szólította, nem ugrott, mint a labda, hanem vánszorgott, mint egy törött szárnyú veréb.
- Mi bajod neked, Matyi fiam? - tudakolta tőle sokszor a tanító úr, megsimogatva beesett, sápadt orcáját.
- Nincs nekem semmi se - motyogta Matyi bágyadtan, s olyan fáradtan dőlt vissza a kuckóba, hogy szinte megsajnáltuk.
Nem haragudtunk már rá, hiszen nem volt már jobb deák ő se, mint mink. Nem dicsérte már a tanító úr se.
Szegény Matyi egyre fogyott, mint a megszegett kenyér. Egyszer megesett vele, hogy elaludt az iskolában, kezéből kiesett a könyv, s nem ébredt fel e zajra. Nekitámasztotta a fejét a kemencének, s úgy elszundikált, hogy csak arra ébredt fel, mikor a tanító úr megrázta a vállát.
- Kedves fiam, szedd össze a holmidat, és menj haza. Aki elalszik a könyve mellett, annak nincs semmi keresete az iskolában.
A fiú kivörösödött szemét a tanító úrra vetette, de nem szólt semmit. Összeszedte az egyet-mását, s könnybe lábadt szemmel kiment az iskolából.
Tanító urunk szomorúan nézett utána, aztán kedvetlenül járt le s fel az iskolában, kisvártatva pedig fölvette a kalapját.
- Gyerekek, legyetek csendben. Elmegyek Három Matyiékhoz.
Nem is volt nekünk kedvünk semmi dévajsághoz. Azon tanakodtunk, mi lesz most Három Matyival, mikor egyszerre csak visszajött a tanító úr, karján hozta Matyit, mint egy beteg galambot.
- Fiúk, álljatok fel! Tiszteljétek meg vele ezt a kis pajtástokat, aki különb hős, mint Kinizsi Pál volt. Kinizsi Pál erős férfi volt, a hadakozás neki játék. Három Matyi gyönge, mint a harmat, s ez a gyönge négy hét óta alig fogta le a szemét éjféltől reggelig. Négy hét óta beteg az öreg Bános pék, s azóta Három Matyi süti helyette a kenyeret. Fiaim, becsüljétek meg ezt a kis hőst! Melyiktek ad neki helyet maga mellett?
Talpra ugrott az egész osztály.
- Én is, én is!
Egész életemben büszke leszek rá, hogy Három Matyi mellettem választott helyet magának.


Forrás: Móra Ferenc: A körtemuzsika. Elbeszélések, mesék http://mek.oszk.hu/00900/00972/00972.htm

2016. február 5., péntek

Egy bohócdoktor mindennapjai

Videó: http://nava.hu/id/2410766/

Ugye, van ez az alaptétel, hogy mindenkiben ismerjük fel Jézust, még az elesettekben is.


Reitter Zsolt
 Dr. Tip-Top néven bohócdoktor a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítványnál,
a Bárka Egyesület elnöke
(Állókép a műsorból)
https://www.pirosorr.hu/alapitvany/bohocok/dr-tiptop/reitter-zsolt/#.VwDQWPl97IU

2016. január 18., hétfő

Egy díjazott kapus adománya

Király Gábor kapust válaszották meg 2015-ben az Év Vasi Emberének.
A díjjal járó jutalmat egy szociális intézménynek adományozta.
Király Gábor
 a Hertha, az Aston Villa, és a Bayer Leverkusen volt,
a szombathelyi Haladás jelenlegi kapusa,
többszörös válogatott játékos.
Nevét Szombathelyen kapusiskola viseli,
2015-ben, szavazás alapján,
ő nyerte meg a Magyar Aranylabdát.
Kép forrása:
www.facebook.com/gabor.kiraly.3572/photos/a.945719135487772.1073741828.943852735674412/1026996187360066/
Bővebben: http://haladasfc.nyugat.hu/tartalom/cikk/kiraly_gabor_jutalom_felajanlas_gyerekek

2016. január 13., szerda

Cser László SJ: Mosoly

Meg kell tanulnod a mosolyt.
Nem tudod talán, hogy a szomorúság az élet ellensége?
A szomorúság az élet veszedelme.
A szomorúság száraz, erőtlen föld, ahol csak bozót tenyészik és szúrós tüske. Oda nem járnak szívesen az ég madarai. Onnan nem száll az égre a pacsirta, hogy Istennek énekeljen. Ott nem áll meg a fáradt utas, hogy felüdüljön.
A szomorú lélek elhagyatott. Magányos. Keserű. A szomorú lélek nem szeretheti önön lelkét. Felebarátai sem szeretik, Isten sem szereti.
Bánat ért? Fogadd el. Mosolyogva fogadd.
Szenvedsz? Mosolyogva szenvedj.
Vétkeid taszítanak szomorúságba? Ne légy kishitű. Mossa tisztára lelkedet a bánat és örülj, mert irgalmas az Isten.
Szenvedélyeid viharzása szomorít? Tanulj meg mosolyogva küzdeni.
Ha a kék ég szemedbe mosolyog, mosolyogj vissza a kék égre.
Ha szomorú emberekre találsz, testvéri mosolyod vigasztalja testvéreidet.
Isten szeretete szüntelenül őrködik feletted, mint a csodálatos, borútlan ég, a mindig sugárzó napfény. Mosolyogj vissza Istenre, mert tudd meg: nem szolgaságot kíván tőled, hanem a szabad szolgálat szerető mosolyát.

Forrás: http://krisztusvilagossaga.catholic.ro/arhivum/2008-05/p11.html

2016. január 11., hétfő

Dalai Lama XIV: The paradox of our times

Is that we have taller buildings, but shorter tempers
Wider freeways, but narrower viewpoints
A 14. dalai láma, Tendzin Gyaco
Dalai Lama XIV
(Tenzin Gyatso)
Source of the photo:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Tendzin_Gyaco
We spend more, but we have less.

We have bigger houses, but smaller families
More conveniences, but less time.
We have more degrees, but less sense
More knowledge, but less judgement
More experts, but more problems
More medicines, but less wellness.

We have multiplied our possessions, but reduced our values.
We talk too much, love too seldom, and hate too often
We have learnt how to make a living, but not a life.
We have added years to life, but not life to years.
We've been all the way to the moon and back
But have trouble crossing the street to meet the new neighbour.
We have conquered outer space, but not inner space.
We've cleaned up the air, but polluted our soul.
We've split the atom, but not our prejudice.
We've higher incomes, but lower morals.
We've become long on quantity but short on quality.

These are the times of tall men, and short character;
Steep profits, and shallow relationships.
These are the times of world peace, but domestic warfare,
More leisure, but less fun; more kinds of food, but less nutrition.

These are the days of two incomes, but more divorces;
Of fancier houses, but broken homes.
It is a time when there is much in the show window, and nothing in the stockroom.

A time when technology can bring this letter to you,

And a time when you can choose,

Either to make a difference.... or just hit, delete.

Source: http://www.swaraj.org/paradoxdalai.htm

XIV. Dalai Láma: Korunk paradoxona

Nagyobbak a házak - kisebbek családjaink;
A 14. dalai láma, Tendzin Gyaco
XIV. Dalai Láma
(Tendzin Gyaco)
Kép forrása:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Tendzin_Gyaco
több a kényelmünk - kevesebb az időnk;
több a végzettségünk - kevesebb az értelmünk;
több a tudás - kevesebb az ítélőképesség;
több a szakértőnk - több a problémánk;
több a gyógyszer - kevesebb az egészség.

Megjártuk a Holdat oda-vissza,
de bajos köszönteni a szemben lakót.
Több a számítógép, több az információ,
több példányban készülnek másolatok,
mint valaha - ám kevesebb a kommunikáció.

Nagyok lettünk mennyiségben,
de minőségben aprók;
gyors ételek és lassú emésztés ideje ez;
magas ember törpe jellemmel;
égbe szökő nyereségek -
ám sekély kapcsolatok;
e korban sok van a kirakatban,
de a szobában semmi.



Forrás: http://www.buddha-tar.hu/hu/korunk_paradoxona