Meg kell tanulnod a mosolyt.
Nem tudod talán, hogy a szomorúság az élet ellensége?
A szomorúság az élet veszedelme.
A szomorúság száraz, erőtlen föld, ahol csak bozót tenyészik és szúrós tüske. Oda nem járnak szívesen az ég madarai. Onnan nem száll az égre a pacsirta, hogy Istennek énekeljen. Ott nem áll meg a fáradt utas, hogy felüdüljön.
A szomorú lélek elhagyatott. Magányos. Keserű. A szomorú lélek nem szeretheti önön lelkét. Felebarátai sem szeretik, Isten sem szereti.
Bánat ért? Fogadd el. Mosolyogva fogadd.
Szenvedsz? Mosolyogva szenvedj.
Vétkeid taszítanak szomorúságba? Ne légy kishitű. Mossa tisztára lelkedet a bánat és örülj, mert irgalmas az Isten.
Szenvedélyeid viharzása szomorít? Tanulj meg mosolyogva küzdeni.
Ha a kék ég szemedbe mosolyog, mosolyogj vissza a kék égre.
Ha szomorú emberekre találsz, testvéri mosolyod vigasztalja testvéreidet.
Isten szeretete szüntelenül őrködik feletted, mint a csodálatos, borútlan ég, a mindig sugárzó napfény. Mosolyogj vissza Istenre, mert tudd meg: nem szolgaságot kíván tőled, hanem a szabad szolgálat szerető mosolyát.
Forrás: http://krisztusvilagossaga.catholic.ro/arhivum/2008-05/p11.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése