A világ mért lohol,
Amely ma még ragyog,
S holnap már nincs sehol,
Oly könnyen elhasad,
Oly gyorsan szétomol,
Mint fazekas müve,
A rossz agyagcsupor.
Megbizhatóbb a jég
Hátára írt betű,
Mint a világi fény,
Ha még oly gyönyörű.
Édeseket ígér,
De magja keserű.
Hogy bízzál benne, hisz
Arasznyi idejű!
Törékeny üvegen
Lépdelni biztosabb,
Mint a hitvány világ,
Amikkel csalogat.
Csak illanó gyönyört,
Csak üres álmokat,
Csak hazug szenvedélyt,
Csak hiúságot ad.
Mondd, hol van Salamon,
A hajdan glóriás?
Hát Sámson hova lett,
A bajnok óriás?
S az ékes Absolon
Aki suép volt, csodás?
S a nyájas jóbarát,
A kedves Jonatás?
Mondd, Caesar hova tűnt,
Császárok elseje?
Hát Xerxes hova lett,
S a lakomák vele?
Hova ment Tullius,
A szónokok feje?
És Aristoteles,
Mesterek mestere?
Olyannyi századok,
Oly sok nagyúr, kevély,
Erős birodalom
És büszke hadvezér,
Gőgös világnagyok
És annyi szenvedély:
Csak egy szemvillanás,
És mindez véget ér.
Világi pompa, fény,
Jaj, kurta ünnepély!
Öröme, mint a test
Árnyéka, annyit ér.
Attól von el, ami
Örökös jót igér.
Nyomában életed
Rossz tévutakra tér.
Férgek falatja te,
Egy markolásnyi por,
Harmatcsepp, semmiség;
Miért fuvalkodol?
Hogy holnap élsz-e még,
Ennyit sem tudhatol:
Addig míveld a jót,
Míg itt sáfárkodol!
Mi néked oly becses,
A test ennyit ér.
Mint a mezők füve:
Az Írás így beszél,
Úgy elsodortatik,
Ha jő könnyűcske szél,
Az emberélet is,
Akár a falevél.
Ne mondd, hogy a tiéd,
Mi elveszíthető.
Mit a világ adott,
Vissza is kéri ő.
Hát fölfelé legyen
Szíved reménykedő:
Csak egy a boldog itt,
A világmegvető.
Sík Sándor fordítása
Szöveg forrása: Világ világossága hetvenhét keresztény himnusz. Babits Mihály és Sík Sándor fordításában. Gloria-Keresztény Szó, Kolozsvár, 1992.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése